1.0Életem szöszeneteihttps://szoszenetek.cafeblog.hucrenyhttps://szoszenetek.cafeblog.hu/author/creny-2/<p> Amit még valószínűleg nem mondtam az -az, hogy a nyolcadik osztály utolsó heteit élvezem éppen, és ebből kifolyólag a napokban kaptam meg a levelet arról, hogy felvetek-e? <br></p><p>Mondanom se kell mennyire izgultam. Már hazafele a kocsiban ideges görcsbe rándult a hasam. Bár anyunak azt mondtam, hogy úgyse vettek fel, valahol mélyen reméltem, hogy tévedek. Mindennél jobban abba az iskolába akarok járni. <br>Amikor hazaértünk nem volt itthon az mostohaapukám, ezért a saját magam, és persze anya kínzására eldöntöttem, hogy csak akkor nyitom ki ha hazajön. Anya persze egyből a levelekért nyúlt amikor hazaértünk, és próbálta a lámpa felé fordítva előhívni nem létező röntgen szemeit, hátha meglátja a nagy hírt. Aztán rájött hogy a levélre a nevem alá az van írva, hogy "gondviselője részére", és kitalálta, hogy akkor ez most neki jött vagyis kibonthatja. Na ebből az lett, hogy a leveleket az őrizetembe kellet vennem, és még a wc-re is magammal kellet vinnem. </p><p><br>Aztán csak néztem a levelet. Az egyik vékonyabb volt, a másik vastagabb. Szerencsére az a levél volt vastagabb ahova legjobban menni akartam. Még csak most fogtam fel igazán, hogy ez a jövőm, hogy tulajdonképpen a kezemben tartom a jövőmet. Csak azt nem tudtam, hogy melyik az én utam.</p><p> <br>Aztán 1 óra késéssel hazajött a mostohaapukám, de a boltból jött ezért előtte bepakoltunk. Aztán eljött az idő. Esküszöm anya idegesebb volt nálam. <br>Igazából azért húztam eddig az időt mert féltem kibontani, mert mi van ha mégse vesznek fel ?! Féltem mert annyira akartam azt az iskolát. <br>A kevésbé érdekesebb levéllel kezdtem, de még azt is lassan bontottam ki. <br>Hangosan kezdtem olvasni, hogy mindenki hallja: <br>"..... Sajnálattal közöljük, hogy...." kicsit megijedtem. Mi van ha amoda se vettek fel? <br>Anya egyből azt mondta, hogy csak kamuzok biztos nem ez van írva, én meg az orra alá nyomtam a papírt. Azzal vigasztalt, hogy mindegy a másikba biztos felvettek. <br>Tőlem csak egy "hát remélem" re futotta. <br>A másik levelet ha lehet még lassabban nyitottam ki. Sok papír volt benne amitől reménykedni kezdtem. <br>Ezt is hangosan kezdtem olvasni: <br>"....... felvettem." állt a mondat végén. Éreztem, hogy letörölhetetlen vigyor csúszik az arcomra. Kicsit tovább olvastam: " Kedves leendő 9. osztályos tanuló!" <br>Nem kételkedtem többé. Ott volt a nevem, minden ott volt. ÉS sikerült oda kerültem ahova akartam. </p><p><br>Olyan érzés volt mintha egy súly gurult volna le a hátamról. Végre biztos a jövőm egy része, és legalább e miatt nem kell többé aggódnom. Oda megyek ahova előttem a családom majdnem fele járt. Büszke vagyok magamra mert folytatom a hagyományt. :D <br>Mert sikerült. FELVETTEK. <br></p><p>Puszilok mindenkit Én :D <br> </p>rich