<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Életem szöszenetei</provider_name><provider_url>https://szoszenetek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>creny</author_name><author_url>https://szoszenetek.cafeblog.hu/author/creny-2/</author_url><title>Titok :(</title><html>&lt;p&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&quot;Egy titok mindig ígéret, de éppúgy lehet börtön is.&quot;&lt;br&gt;&lt;br&gt;Mindenkinek megvan a maga keresztje azt hiszem. Van akinek könnyebb ez a kereszt, és van akinek nehezebb. Azt hiszem én az utolsó kategóriába kerültem. &lt;br&gt;Nem tudom, hogy milyen beteg humora van annak aki az életemet tervezte, de egyszer szívesen elbeszélgetnék vele arról, hogy miért pont így? &lt;br&gt;Nem tudom, és nem is értem, csak abban reménykedek, hogy egyszer majd elfelejtem azt ami történt, vagy majd egy idő után nem lesz rám hatással. &lt;br&gt;Bár azt hiszem hiába reménykedek, mert már annyi ember kívánta azt, hogy bárcsak kiradírozhatná az életének egy részét. A bökkenő az, hogy még senki nem találta fel azt a radírt ami erre képes. &lt;br&gt;Csak azt tehetem, hogy elterelem a figyelmemet, hogy ne is gondoljak rá. &lt;br&gt;Azt kívánom, hogy ne legyen álmom. Nem szeretem őket, mert rossz dolgokat emelnek ki az emlékezetemből. &lt;br&gt;Azt hiszem alkalmazom anyu technikáját, és csak napról napra élek, mert az előre való tervezés nekem nem nyerő. &lt;br&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>