<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Életem szöszenetei</provider_name><provider_url>https://szoszenetek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>creny</author_name><author_url>https://szoszenetek.cafeblog.hu/author/creny-2/</author_url><title>Szöszenet</title><html>&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 18px;&quot;&gt;&nbsp;Bárhova nézek látom. Bárhova nézek emlékezek. Bárhova nézek valahol mélyen megint reped egy darabot a kitartásom. &lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 18px;&quot;&gt;Mennyivel könnyebb lenne félretenni az elhatározásomat, és... saját magamat. &lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 18px;&quot;&gt;Visszabújni abba a lányba aki régen voltam. Aki még most is vagyok egy kis változtatással.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 18px;&quot;&gt;Az a sok mi lenne ha..... ?! &lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;span style=&quot;font-size: 18px;&quot;&gt;Mindenhonnan a ti emléketek néz rám. Rajzok a falon. Régi levelezés a tolltartómban, és a könyvekben. Fotok RÓLUNK mindenhol. Néha szeretem elnézni őket és emlékezni milyen volt, de van hogy üvőltve kérnélek titeket számon, hogy miért, de ezek még nem is olyan rosszak. Elfordulok és elmúlik. Az a legrosszabb amikor arra gondolok, hogy mi lenne ha.... &lt;/span&gt;&lt;br&gt;&lt;br&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>