Visszatértem volna … :D
2011 november 16. | Szerző: creny
Hát jó régen nem írtam már, és nem is fogok mindent leírni mert nincs kedvem… 😀
Azóta megint megcsillogtattam a szerencsétlenségemet… Vívás edzést tök jól végigcsináltam semmi nem történt, megyek segíteni elpakolni a szivacsot félrelépek és minden tönkremegy… először nem is volt olyan vészes csak a csizmát nem bírtam felvenni, de szandi segített visszavenni az edző cipőt <3 aztán elhúzott egy jó darabon az esztékáig amiért nagyon hálás vagyok és azért is, hogy nem hagytál ott <3 na ott már hívta anyáékat, hogy jöjjenek el mert nagyon fáj a lábam egyből mentünk a sürgősségire ott tolókocsiba ültettek és mentünk a röntgenre … szokásos eljárások elég rutinos vagyok már benne… szokás szerint tök jól szórakoztunk anyával és Petivel várakozás közben 😀 azt mondtál zúzodás pihentessük
Na már 3 hete fáj a lábam azóta kiderült, hogy olyan helyen ficamitottam ki vagy nem tudom mit csináltam, hogy olyat még a doktornő sem látott eddig ( pedig nem egy fiatal doktornő volt) Szóval megint csak újdonsággal szolgáltam a magyar orvostudomány számára. 😀
Csak gyógyulna már meg mert menni akarok edzésre… 🙁
Hetek…
2011 november 16. | Szerző: creny
Van a hétnek a nagy része amikor semmi bajom nincs. Olyankor távol tudom magamtól tartani a rossz dolgokat. Aztán egyszer csak történik valami és minden amit eltoltam magamtól a nyakamba szakad. ,,Átcsapnak felettem a hullámok” ahogy mondani szokták. Belefulladok önmagamba, de valahogy mindig visszatalálok. Csak nehogy egyszer végleg elvesszek…
Szobafestés :D
2011 augusztus 23. | Szerző: creny
ÁÁÁ végre kifestjük a szobámat meg fel lesz teljesen újítva… végre 😀
a fal ilyen moha zöld lesz ( vagyis jelen pillanatban több mint a fele olyan is) ami inkább fűzöld. Világos lamináltom lesz ami nem ilyen mű mintás hanem olyan mintha igazi fa lenne. Lesz új ágyam 😀 át lesz rendezve az egész. Új csillárom van. Meg új kislámpa…. Minden annyira tetrszik. Ez az év nem is kezdődhetne jobban. 😀
Szöszenet
2011 augusztus 16. | Szerző: creny
Bárhova nézek látom. Bárhova nézek emlékezek. Bárhova nézek valahol mélyen megint reped egy darabot a kitartásom.
Mennyivel könnyebb lenne félretenni az elhatározásomat, és… saját magamat.
Visszabújni abba a lányba aki régen voltam. Aki még most is vagyok egy kis változtatással.
Az a sok mi lenne ha….. ?!
Mindenhonnan a ti emléketek néz rám. Rajzok a falon. Régi levelezés a tolltartómban, és a könyvekben. Fotok RÓLUNK mindenhol. Néha szeretem elnézni őket és emlékezni milyen volt, de van hogy üvőltve kérnélek titeket számon, hogy miért, de ezek még nem is olyan rosszak. Elfordulok és elmúlik. Az a legrosszabb amikor arra gondolok, hogy mi lenne ha….
Tábor jupíí
2011 augusztus 16. | Szerző: creny
Imádtam ezt a táboros hetet. Már hiányzok hogy reggelente gitárral a hátamon elbiciklizzek a Gödörbe és együtt játszunk. ( még akkor is ha sokszor béna voltam) Hiányzok hogy utána lesétáljunk enni a strandra a néha fura de finom kajákat, és utána együtt csináljunk valami közös programot.
Valahogy mindig olyan jó a légkör a táborban. Tudom, hogy bárkihez odamehetek beszélgetni tuti hogy nem küld el melegebb éghajlatra. Mindenki olyan kedves, és nem is tudom… ezt nem lehet leírni ezt érezni kell.
Boldogság gyere haza…
2011 augusztus 16. | Szerző: creny
A boldogság nem örök. Néha eltűnik, néha pedig felbukkan.
Végre megint boldog voltam. Olyan volt mint régen még mielőtt ez az egész dolog elkezdődött. Megint nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólam csak élveztem azt amit kapok és amit adhatok. De vége lett a hétnek és a boldogság megint elhagyott.
Ne értsetek félre szoktam örülni, és nevetni is, de ez még nem ugyan az a mindent elsöprő boldogság. Nem az az érzés amikor legszívesebben repülnél a szép kék égen aztán leülnél egy puha felhőre és onnan nevetnél a világra. Ezek csak örömök. Halvány utánzata az igazinak, de ez is valami.
Más lettem???
2011 július 3. | Szerző: creny
Tavaly együtt nyaraltunk egy ismerőssel a keresztanyám barátnőjével.
Pénteken már idén másodjára találkoztunk, de eddig nem igazán beszélgettünk.
De most pénteken beszélgettünk és az első amit megjegyzett az az volt, hogy annyira megváltoztam, hogy sokkal szomorúbbnak tűnök mint tavaly.
TUDTAM. ÉREZTEM, hogy megváltoztam láttam magamon, hogy már nem is tudom ki az aki visszanéz a tükörből. A szemem már azért szép mert olyan… mintha segítségért kiabálna. Nem is tudom.
Mondhatnám, hogy bár ne látszódna rajtam de nem tudok ellene mit tenni.
Óvatosabb lettem mert tudom, hogy már csak kevés emberben bízhatok meg.
Azt hiszem ez meg is látszódik rajtam.
Megváltoztam!! Csak arra kell még rájönnöm, hogy ez jó vagy nem.
<3 Budapest <3
2011 július 3. | Szerző: creny
Soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom de imádom Pestet. Bár a tömegközlekedést nem igazán akarnám használni, és a 8. 9. kerületbe se szivesen mennék el… akkor úgy fogalmazok hogy imádom a 13. kerületet.
Egy utcára lakunk a Margit szigettől és hét utcára a plázától.
Fura érzés ez úgy érzem én ide tartozom, hogy valahogy mindig is itt kellet volna lennem. Pedig eddig féltem tőle. Azt hittem egy túlzsúfolt, büdös város, de nem.
Egy város ahol mindenki az lehet aki akar, és nem bámulják meg azt utcán. Ahol még akkor sem néznek rád ha a képükbe ordítasz.
Olyat láttam… összeszedték a kutyakakát az utcán mint a filmekben én ilyet még sose láttam azt hittem ez csak külföldön van.
Mindig is szép helynek tartottam Budapestet a hatalmas házaival és a lehet hogy a kicsit romos de szépen díszített házakkal.
Ahogy az előbb mondtam fura érzésem van itt. Jól érzem magam kicsit jobban is mint Velencén és ez nagyon fura. Szeretek itt lenni.
Csúnya Lény
2011 december 29. | Szerző: creny
Ez még egy nagyon régi dalszöveg féleség és most az egyik legjobb barátnőm miatt eszembe jutott. Gondoltam ide is leírom… 🙂
Csúnya Lény
Fáj az, hogy így lett vége
Hogy nem jött össze: Te meg Én
Fáj még mindig a szívem.
Mert összetörte egy csúnya Lény.
Várom, hogy újra éljek,
Hogy láthassak újra minden szépet,
Várom, hogy rám nézz végre
Mert tekinteted úgyis belém éget.
Kicsi szívem mond, hogy nem fáj már,
Mit ez a csúnya Lény tett, rég volt már.
Forrj végre össze, drága szívem.
Mert nem bírom tovább ezt a szégyent.
Szeretni akarok végre én,
Mert ez az élet így mit sem ér.
Bocsásd meg drága Lényem
Hogy össze törtem én is a szíved.
Fáj az, hogy így lett vége,
Hogy nem jött össze: Te meg Én
Fáj az hogy fáj a szívünk
Mert mindketten csúnya Lénnyé lettünk.
Oldal ajánlása emailben
X