Hát…

2011 április 24. | Szerző: creny |

 Hát fura, hogy most magamról fogok írni. Mert igazából az írással nincsen különösebb problémám, mert már jó pár történetet írtam… de sokkal másabb ha magamról kell írnom. De már muszáj, hogy ilyet is csináljak, mert szerencsére olyan vagyok mint anya. Nehezen beszélek az érzéseimről inkább írok, és sok dologról inkább nem is beszélek. Hát ennek meg is lett a következménye.
Mostanában az idegrendszerem úgy döntött, hogy “most már elég nem nyelek le több dolgot!” és ezt úgy jelzi nekem, hogy különböző fizikai tüneteket produkál.
De már dolgozom rajta, hogy ne a testem irányítson hanem az eszem, és pont ezért kezdek el itt írni. Hogy könnyebb legyen feldolgozni a történéseket.

De nehogy azt higgyétek, hogy akkor most én egy emos kis csaj vagyok, mert nem.
Az én édes anyukám szépen lassan tanítgatja, azt hogy hogyan kezeljem a dolgokat humorral, és elég jól megy már. Mert ha mindig összeesnék, akkor minek élnék? Inkább örülök annak ha reggel süt a nap, vagy annak ha esik az eső.

Hogy előre felkészítselek benneteket, közlöm, hogy furcsa gondolkozásmódom van, és elégé sajátos elméleteim, és mindent, tényleg MINDENT képes vagyok kimagyarázni, még akkor is ha az a magyarázat totál hülyeség. Én már csak ilyen vagyok. Anya szerint már kiskoromban is ilyen voltam.
Példa erre: Ha bent voltunk egy boltban, és akartam valamit, akkor elkezdtem magyarázni, hogy milyen sok dologra használható, meg hogy ez milyen szép, meg ilyenek. Ha ezzel nem értem el a célom akkor teljesen más oldalról kezdtem el a könyörgést, de valahogy elértem, hogy kapjak valamit. Lehet, hogy nem pont azt amit kinéztem, de attól még kaptam valamit. Még ha az a valami egy barbi csak egy nyalóka volt.

Szóval kérem kedves utasaimat, hogy kössék be a biztonsági utat mert megkezdjük utazásunkat az én kis életemben.
Puszilok mindenkit Én 😀