Előre közlöm ezek nem vidám versek, olyat mostanában nem tudok.
Ezek szomorú versek mert ezeket akkor írtam amikor a legmélyebben voltam.
Azért írom le nektek, mert már égeti a füzetet, hogy valakinek
megmutassam, de nem ismerősnek, mert az csak furcsán nézne. Nem azért
írom mert azt akarom hogy sajnáljatok, csak azért mert kíváncsi vagyok.
1. cím nélküli vers
Miért rúgsz belém mikor már a földön vagyok?
Azt hittem neked ennél azért több vagyok.
De úgy néz ki tévedtem
Hiszen megint csak a lábtörlődé lettem.
Mindig meghallgattalak mikor sírtál.
Igazat adtam amikor Ő miatta rinyáltál.
Most mégis a pártját fogtad.
Mit gondoltál mi lesz így a húgoddal?
Fiatal vagyok még az lehet
De nem vagyok egy tudatlan kisgyerek.
Értem én a világ dolgait
Nem kell kioktatni.
A bátyám vagy és én szeretlek
Ezért nem értem, hogy ezt miért tetted?
2. cím nélküli vers
Én csak jót akarok mindenkinek
És sokan ezért néznek engem senkinek
Pedig én is érző lény vagyok
Végre én is létezni akarok.
Vártam…
Csak ültem és vártam
Nem a halálom vagy bánatom
Se örömöm vagy barátom
Csak vártam.
Az emberek eltűntek mellőlem
És senki se szeretett vagy ölelt meg
Pedig én végig ott voltam
És csak vártam.
Hogy mit vártam olyan sokáig?
Hogy miért ültem ott órákig?
Azt nem tudom.
Csak azt tudom, hogy valamire vártam.
Aztán elteltek órák,
Majd elfutottak az évek.
És a valami helyett
Csak a halál jött el értem.
Hát igen én előre figyelmeztettem mindenkit, hogy a legmélyebb napjaimban írtam.
De remélem senki nem unta meg az életét, ígérem leszek még vidámabb.
Puszilok mindenkit Én 😀