Barbinak

2011 május 5. | Szerző: creny |

 Tudom, hogy régen nem írtam vagyis nem is olyan régen, de gondolom értitek mire gondolok. 😀 Majd írok másikat is, de ezt a bejegyzést a barátnőmnek szánom.

Barbi

Áldom, és átkozom, hogy anyától örököltem ezt, de örököltem szóval ez van. Alkalmazóm az ő technikáját. Örököltem tőle, hogy írásban jobban fejezem ki magam mint szóban. Szóban sose állnak úgy össze a szavak ahogy leírva összeállnak.
Szerintem te is tudod mire gondolok.

Azért írom ezt most NEKED, mert tudom, hogy most nem értesz engem, és ezért mostanában elég furán vagyunk mi ketten.
Igazából én sem értem magam. Valahol belül harcolok azzal, hogy sirassam magam, vagy megint nyomjak el mindent. Egészen addig amíg nem jártam pszichológushoz azt mondtam volna, hogy elnyomom magamban azt ami fáj, de most tanácstalan vagyok. Mert nem akarok nyavalyogni, hiszen akkor csak támadási lehetőséget adok magam ellen bárkinek.
Gyöngyi néni, és anya most elindított egy úton ahhoz, hogy megváltozhassak, hogy erősebb lehessek. De ahhoz, hogy ezt az utat végig tudjam járni, saját magammal kell megküzdenem. Azzal a rendszerrel amit eddig felépítettem magamban.

Sajnálom, hogy azt hiszed, hogy azért nem foglalkozok veled most annyit mert találtam valaki mást. De muszáj megértened, hogy akárhányszor is kérdezed meg, hogy mi bajom nem fogom elmondani. Megtanultam már, hogy vagy felesleges, vagy a végén csak nekem fog fájni.
Tudom, hogy most azt gondolod, hogy : “Bezzeg Ivettnek mindent elmondasz.” És igen ez így is van. Ivettnek mindent elmondok. Mert ő tudja mit kezdjen olyankor velem, és azért is mert ő is sok olyat érez  amit én is.
Ha kell akkor jól pofán vág, hogy ne nyavalyogjak ilyen hülyeségek miatt, vagy egyszerűen nem kérdez csak vigasztal.
Azért sem mondom el olyankor mi bajom, mert van, hogy én sem tudom, vagy egyszerűen csak nem akarom megfogalmazni, hogy mi bajom.

Én sem akarom, hogy vége legyen a 8.-nak mert én is úgy érzem, hogy azzal a nappal együtt a barátságunknak is vége lesz, hiába nem akarjuk. Más iskolába megyünk, más emberek közé kerülünk. Ez azzal jár, hogy akaratlanul is elszakadunk.
Bár ne így lenne. De ismersz engem nyáron nem tudok a seggemen maradni 😀

Tudom, hogy nem hiszed el, de igen is szeretlek, és aggódom érted ha látom, hogy bánt valami.
Nem akarlak elveszíteni, csak azért mert most még kevésbé ismerem magam mint eddig.
De muszáj változnom, és ha a barátnőm vagy akkor ezt megérted.
Szeretlek 🙂