Miért teszed ezt velem ??

2011 május 5. | Szerző: creny |

 

Kicsit fura úgy írni, hogy tudom, hogy olvasod anyu,de nem gondolok rá, hogy ezt te majd elolvasod.
( Ezt nehogy úgy értsd,hogy nem akarom, hogy olvas.)

Csak fura kicsit.

Hétfőn volt az anyák napja a suliban.
Jó volt. Sírtunk nevettünk.
Aztán én személy szerint csak sírtam volna.

Anyák napja után anyát felhívta a mamám élettársa Lajos tata, hogy mama megint sír, hogy ő nem bírja tovább.
Mama nagyon beteg. Cukorbeteg, és nem
szúrta magát nagyon sokáig, ezért a cukor emészti őt. Szegénykém nem is
lát most, de az nemsokára meglesz műtve.
Van hogy mama így összezuhan, depressziós lesz, de arról hogy olyankor milyen még csak hallottam. Nem láttam.
Anya azt mondta, hogy most én is menni fogok mert ő már nem bírja elviselni.
Ezért mentem én is.
Akármennyire is szeretem mamát, nem akartam menni. Féltem, attól, hogy milyen lehet.
Amikor bementünk mama kint feküdt a teraszon, és sírt.
Anya elkezdett vele beszélni ő meg csak azt hajtogatta, hogy nem bírja tovább, meg, hogy miért bírja ki.
Féltem ott lenni. Nem akartam ott lenni.
Mindenki ideges volt. Mama sírt, anya ideges volt mert mama sírt, Lajos
tata remegett olyan ideges volt.
Ott álltam az egész közepén, és úgy éreztem megfulladok.
Mint egy eszelős elkezdtem azon
gondolkozni, hogy mivel bírja megölni magát egy ember. Égető vágyat
éreztem rá, hogy elrakjam onnan a rovarirtót, a lapátot, az öngyújtót,
mamát meg bezárjam egy szobába.  
Aztán anya már kiabált.
Láttam Lajos tatán, hogy már nem bírja sokáig, ezért próbáltam nyugtatgatni, csak a bökkenő a volt, hogy én sem voltam nyugodt.
Anya épp azt kérdezte mamától, hogy akkor vigyük be az elme osztályra??
Amikor rájöttem, hogy nekem itt igenis tennem kell valamit. Mert ők a családom, és így mindenki ideges lesz.
Megkértem anyut, hogy hagy beszéljek én mamával.
Sikerült meggyőznem, hogy akkor holnap ha lesz hely akkor bemegy az elmére.
Próbáltam poénkodni vele, hogy eltereljem a figyelmét.
Megint csak nevettem kívül miközben legszívesebben zokogva üvöltöttem volna mamával.
Mert megígérte, hogy a ballagásig
kibírja. Hogy küzdeni fog azért, hogy láthasson engem ballagni. Most meg
azt mondta, hogy nem érdekli.
Lehet, hogy túl nagy kérés, hogy legalább az egyik vér szerinti mamám ott legyen.

Tudom, hogy anya már rosszabbat is átélt,
és lehet, hogy hülyeség, hogy én ezen kiakadtam, de… én még csak
tv-ben láttam ilyet. Soha nem akartam átélni ezt.
Rossz volt látni a mamámat sírni.

Bár azt hiszem rájöttem mi bajom van nekem. Túl önző vagyok, mert tudom, hogy szenved, és még sem akarom, hogy elmenjen.
Nem akartam, hogy elmenjen.
Szükségem volt a tudatra, hogy ő még él.
Igaz, hogy soha nem voltunk olyan közel mint a másik mamámmal, de csak a mamám, és szeretem.
Megint csak önző vagyok. Nem akarom, hogy
meghaljon, mert ő is csak egy üres lyukat hagyna bennem maga után.
Kisebbet mint Gyalai mama, de a lyuk ott lenne.

Én… én csak … nem akarom elveszíteni
őt is. Hiszen még hatvan éves sincsen. Látnia kéne az unokatesóimat
ahogy ők elballagnak. Látnia kéne az én gyerekemet. Csak azután halhatna
meg.
Nem most.
Nem akarom, hogy itt hagyjon.