“Egy titok mindig ígéret, de éppúgy lehet börtön is.”
Mindenkinek megvan a maga keresztje azt hiszem. Van akinek könnyebb ez a kereszt, és van akinek nehezebb. Azt hiszem én az utolsó kategóriába kerültem.
Nem tudom, hogy milyen beteg humora van annak aki az életemet tervezte, de egyszer szívesen elbeszélgetnék vele arról, hogy miért pont így?
Nem tudom, és nem is értem, csak abban reménykedek, hogy egyszer majd elfelejtem azt ami történt, vagy majd egy idő után nem lesz rám hatással.
Bár azt hiszem hiába reménykedek, mert már annyi ember kívánta azt, hogy bárcsak kiradírozhatná az életének egy részét. A bökkenő az, hogy még senki nem találta fel azt a radírt ami erre képes.
Csak azt tehetem, hogy elterelem a figyelmemet, hogy ne is gondoljak rá.
Azt kívánom, hogy ne legyen álmom. Nem szeretem őket, mert rossz dolgokat emelnek ki az emlékezetemből.
Azt hiszem alkalmazom anyu technikáját, és csak napról napra élek, mert az előre való tervezés nekem nem nyerő.