Toncsi
2011 június 27. | Szerző: creny |
Hülyeség lenne azt mondani hogy köszönöm hogy beteg ön is, mert bár ne lenne.
De azért hálás vagyok, hogy megtanította, hogy ez nem az én hibám, és hogy elvállalhatom.
Nem szégyellem már, hogy pánik beteg vagyok.
De nem csak ezt köszönhetem magának hanem, hogy ennyire aggódik értem, és hogy ott volt velem amikor rosszul lettem. Maga annyira jó ember.
Bár egy valamiben tévedett tanár úr.
Amikor azt mondja hogy magának ez a dolga, akkor az nem igaz.
Mert ha magának ez a dolga akkor nekem is.
Ha nekem azt mondta, hogy nem menthetek meg mindenkit akkor maga miért akar?
Köszönöm, hogy még most is aggódik értem pedig már nem felelős értem, bár eddig sem gondoltam, hogy csak azért hív fel mert fél hogy akkor lesz bajom amikor maga vigyz rám hanem mert tényleg aggódott.
Annyira jó érzés hogy TÉNYLEG tudom hogy nem én vagyok ilyen beteg, bár igazából senki ne lenne az. De szerintem érti mire gondolok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
wááá 😀 szimptikus vagy, mert úgy érzem nagyon hasonlítunk. Sajnos nagyon hasonló problémákkal küzdök. És hihetetlen, hogy egy átlagos dologra keresve, pont ma ezt a blogot megtaláltam, még ha 4 év késéssel is. Na a lényeg, hogy szerintem ahhoz képest, hogy olyan 14 éves lehettél, kiemelkedően tudatos/érett vagy, és segít a tudat, hogy nem vagyok egyedül ilyen problémákkal, úgyhogy ezer hála, hogy ezeket akkor úgy döntöttél, hogy megosztod 🙂