Tragédia vagy Happy end ??

2011 június 9. | Szerző: creny |

  Sokáig gondolkoztam, hogy-hogy írjam le azt ami bennem van, mert elhihetitek, hogy sok minden van most bennem.

Érzem magamon a változást, már nem akarok
báb lenni. Már nem akarok mindig mással foglalkozni. Az az egy baj van,
hogy a szokásokat nehéz legyőzni.

Osztálykirándulás…
Egyszerre volt tragédia és happy.
Sok barátom megmutatta a “foga fehérjét”. Olyanok akiktől nem számítottam.
Lehet, hogy én kezdtem el de már nagyon sok volt, és még így is küzdöttem.
Akkor amikor a Spárban volt rohamom már legalább egy napja harcoltam ellene.
Mondogattam, hogy nem éri meg, hogy
vannak nagyobb tragédiák is mint az, hogy hogy viselkednek velem.
Próbáltam a jóra koncentrálni, és egy “pajzsot” vonni az agyam köré,
hogy ne érezzem a negatívat másoktól.
De akkor délután elbuktam. Megint. Nem meg lepő.
Elfáradtam már, és nem ment tovább. Hiába akartam. Mert akartam.
Az utolsó csepp akaratommal is küzdöttem az ellen, hogy megint fájjon, de elfogyott.
Alig bírtam leállítani, és bevallom nagyon megijedtem, de erről majd később mert ez külön bejegyzést érdemel.

Az Anna-liget szép volt, az Arborétumot meg már láttam, de attól még tetszett.
Nagyon szeretem a természetet. A madarak
hangját, azt ahogy a nap áttör a fák lombkoronáján, vagy csak egy
hatalmas fa látványát.
A tábor még mindig olyan jó volt mint 5.-ben.
A kenuzás meg… hát emlékezetes volt.

Ez volt a Happy, meg a barátnőkkel való röhögések, meg az a HATALMAS vihar.
Egyszerű gesztusoknak is örültem. Mint például, hogy az egyik fiú, ( bár elvitte és megúsztatta a papucsom) visszahozta és elmosta.

Betelt a pohár. Túl sok volt. Lehet, hogy
nektek csak kis szívatás és piszkálódás, vagy fel sem tűnik az, hogy
mit csináltok, de attól nekem még fáj. Most ez kibukott, sajnálom, hogy
pont az utolsó két hétben történt ez meg, és talán igazatok volt, hogy
meglehetett volna beszélni.
De nem csak ÉN voltam hibás ebben a veszekedésben.
Olyanokat mondtatok amik örök sebként fognak megmaradni.
Főleg ez a kérdés:  Te köptél be minket…. ?
Hát ez kiütötte a biztosítékot.
SOHA nem gondolnám ezt rólatok, még csak
meg sem kérdezném. Sőt lebeszélném azt aki megakarná kérdezni. Ennyit
ért ez a 3 év, hogy azt hiszitek, hogy összevesztünk és egyből
kitálalok?
Nem tudom lehet, hogy én máshogy működök, de tényleg nem gondolnám ezt rólatok.
Mint mondtam már Szarvason is. Ha már megkérdezed akkor gondoltál rá.
Ezért nem vettem be azt a szöveget, hogy: ” csak kérdeztem”

És ez, hogy inkább hitettek egy olyan lánynak aki le kurváz minket mint NEKEM. O.o
Na ez is vitte a pálmát. Jó messzire elvitte, mert ebből még mindig nem tértem eszhez.
Az nem tűnt fel, hogy AZ a lány akinek ti
hittetek, tudott ARRÓL amiről engem számon kértetek, és hogy Ő mindig
ott volt Kati néni seggében?
Szerintem nem ENGEM kellet volna ezt megkérdezni, hanem attól aki egy gerinctelen csúszómászó kis ……

Ezek mind egy-egy kis szúrások voltak.
A legnagyobb az teljesen kiakasztott arra még gondolni sem akarok.

Milyen gerinctelen ember az aki odajön megvigasztalni. Megkérdezi, hogy mi a baj.
Aztán azt kiforgatja és tovább adja
azoknak akikről mondtad, CSAK azért, hogy bevágódjon náluk. Aztán volt
képe megfenyegetni, hogy: ” ne tagadd mert ismerünk téged”
Na persze. Azzal dicsekszik, hogy mennyire ismer közben semmit nem tud rólam.
Ismeri a 10-11 éves énemet, de az ember változik.

A másik egy olyan lánytól jött akitől
SOHA nem számítottam. Elkövettem azt a hatalmas és égbekiáltó hibát hogy
teljesen megbíztam benne, úgy hogy nem is ismerem rendesen. Azt hiszem
egy életre megtanultam a leckét.
Kb úgy történt, hogy vigasztalt az egyik legjobb barátnőm, Ő meg odajön.
A barátnőm próbálja elküldeni, hogy: Most nem kell ide, hogy dumálj utána meg árulkodj.
Nem akartam, hogy megsértődjön ezért mondtam, hogy maradjon ha akar, meg amúgy is szabadkozott, hogy nem mondja el senkinek.
Nem is nézett oda szóval úgy döntöttem nem érdekel.
Elpanaszoltam  a bajomat a gerinctelen kis…- ről a barátnőmnek a véleményemet.
A lány elviharzik, miközben még mindig esküdözik, hogy nem mondja el annak akiről szólt.
Azt hitem itt vége is.

Beszéltem a lányokkal, és kicsit rendbe
szedtük a kapcsolatunkat, erre fel jön az a lány aki megvigasztalt. hogy
Ő elmondta a gerinctelennek.
Azzal a szöveggel próbálta menteni magát hogy : Ő így érezte helyesnek.
Na köszike.
Szeretem nagyon. Aztán úgy csinál mintha semmit nem tett volna.

Szeretem a barátnőimet, és próbálkozok újra teremteni egy kicsit a barátságunkat.
Remélem sikerül.
Szurkoljatok.