Tábor :D
2011 június 27. | Szerző: creny
ÁÁÁÁÁÁÁÁ életemben először voltam táborban és ráadásul gitár táborban.
Nagyon imádtam olyan kár hogy vége van :C
Úgy visszamennék.
Úgy volt hogy délelőtt 10-től voltak óráink amit vagy Robi vagy Toncsi tartott.
Aztán ebéd aztán közös program.
Pl.: boowling, fürdőzés, beszélgetés, séta….
Sok embert ismertem meg és két barátnőt is szereztem.
Az egyikük Hajni a másik pedig Ancsa.
Istenem két napja ismertem őket amikor Hajni sírt mert nem tudta mit tehetne hogy elmúljon a rohamom, és amikor nem találtak képesek voltak este körbejárni az egész strandot. Ez nekem még fura volt mert eddig nem igazán vettem észre hogy valaki ÉRTEM aggódik, csak azt hogy én aggódok MÁSÉRT.
Mint már egyszer mondtam nem csak gitárt tanultam a táborban hanem …. sok mindent.
Nagyon sokat kaptam a Fivérektől, mert velük volt tábor.
Annyira jó emberek, bár Robi kicsi bolond 😀 de a jó értelemben.
Nagyon sok mindent köszönhetek nekik még olyat is amiről nem tudnak.
Az a legfurább hogy nekik ez a természetes viselkedés.
Volt még egy számomra nagy dolog de azt külön bejegyzésben írom.
( ja amint látjátok próbálom bepótólni a dolgokat, bár sok benymást elfelejtettem így szöszenetek kicsit késöbb jönnek majd )
ballagás
2011 június 27. | Szerző: creny
Eljött ez is meg lennék ezzel is….
Be vallom nem sírtam. Minek sírjak?
Engem már nem hat meg az hogy elmentem onnan.
Talán egy pár héttel előtte még sírtam volna. Talán egy fél évvel ezelőtt sírtam volna.
De már nem.
Szerettem azt az iskolát és n agyon sok emlék fűződik hozzá, de már vége.
lezártam magamban.
Amitől félek inkább a középiskola olyan… ismeretlen aszem ez a legnagyobb bajom, hogy nem tudom hogy mi vár rám.
Oké most már tudom ki az osztályfőnököm de ez nem segített túl sokat. Attól még ijesztő maradt. Majd meglátjuk mi lesz szeptemberben. Kicsit még mindig fosok…
Segítsék fulladok!
2011 június 10. | Szerző: creny
Ma két fontos dologra is rájöttem az emberek tulajdonságát illetően.
Az egyik, hogy túlbonyolítják a dolgokat. ( ebbe én is benne vagyok)
A dolgok pedig olyan egyszerűek. ” Ha nincs probléma az ember csinál magának.”
Hogy egy életforma vagyunk mi.
A másik, hogy túl sokra értékeljük a pénzt. Minek az nekünk? Miénk a föld nekünk kéne meghatározni hogy mit mennyiért termelünk.
Jobb életünk is lehetne ha nem lennénk ennyire hatalom éhesek.
Megint csak egy hülyeség.
Miért nem látják a barátnőim azt amit én?
Miért nem látják azt a szépet amit én?
Miért rohannak el egy szép táj előtt a helyet hogy megállnának?
Miért ilyen reálisak?
Miért nem tudnak néha csak úgy ok nélkül megtenni hülyeségeket?
Miért..
Miért
Miért……..
Annyi kérdésem lenne, de hiába mert válasz az nincs.
Velem is sok dolog történt régen, sok olyan ami miatt most én is lehetnék egy Emos lány. De nem vagyok és erre büszke vagyok.
Valamilyen szinten felül tudok kerekedni a múlton, hogy a jelenre koncentrálhassak.
Nem tudom hogy csinálom egyszerűen nem azon kesergek ami történt hanem azon gondolkozok, hogy mi fog velem történni.
Remélem ez egyszer másoknak is sikerülni fog, mert az nem segít semmit ha a múltba nézel vissza, mert az élet előre fele van nem pedig hátra.
Figylej ez NEKED szól!
2011 június 10. | Szerző: creny
Nem azért mutattam meg a blogomat, hogy utána megutálj azok miatt amiket ide írok. Ezek az ÉRZÉSEIM amiket nektek nem merek megmondani. Azért mutattam meg, mert bízok benned, de ha továbbra is ezt fogod csinálni akkor csinálok egy újjat vagy nem tudom.
Mert így nem tudok őszintén írni.
( anya ez nem rád vonatkozik 😀 )
Tragédia vagy Happy end ??
2011 június 9. | Szerző: creny
Sokáig gondolkoztam, hogy-hogy írjam le azt ami bennem van, mert elhihetitek, hogy sok minden van most bennem.
Érzem magamon a változást, már nem akarok
báb lenni. Már nem akarok mindig mással foglalkozni. Az az egy baj van,
hogy a szokásokat nehéz legyőzni.
Osztálykirándulás…
Egyszerre volt tragédia és happy.
Sok barátom megmutatta a “foga fehérjét”. Olyanok akiktől nem számítottam.
Lehet, hogy én kezdtem el de már nagyon sok volt, és még így is küzdöttem.
Akkor amikor a Spárban volt rohamom már legalább egy napja harcoltam ellene.
Mondogattam, hogy nem éri meg, hogy
vannak nagyobb tragédiák is mint az, hogy hogy viselkednek velem.
Próbáltam a jóra koncentrálni, és egy “pajzsot” vonni az agyam köré,
hogy ne érezzem a negatívat másoktól.
De akkor délután elbuktam. Megint. Nem meg lepő.
Elfáradtam már, és nem ment tovább. Hiába akartam. Mert akartam.
Az utolsó csepp akaratommal is küzdöttem az ellen, hogy megint fájjon, de elfogyott.
Alig bírtam leállítani, és bevallom nagyon megijedtem, de erről majd később mert ez külön bejegyzést érdemel.
Az Anna-liget szép volt, az Arborétumot meg már láttam, de attól még tetszett.
Nagyon szeretem a természetet. A madarak
hangját, azt ahogy a nap áttör a fák lombkoronáján, vagy csak egy
hatalmas fa látványát.
A tábor még mindig olyan jó volt mint 5.-ben.
A kenuzás meg… hát emlékezetes volt.
Ez volt a Happy, meg a barátnőkkel való röhögések, meg az a HATALMAS vihar.
Egyszerű gesztusoknak is örültem. Mint például, hogy az egyik fiú, ( bár elvitte és megúsztatta a papucsom) visszahozta és elmosta.
Betelt a pohár. Túl sok volt. Lehet, hogy
nektek csak kis szívatás és piszkálódás, vagy fel sem tűnik az, hogy
mit csináltok, de attól nekem még fáj. Most ez kibukott, sajnálom, hogy
pont az utolsó két hétben történt ez meg, és talán igazatok volt, hogy
meglehetett volna beszélni.
De nem csak ÉN voltam hibás ebben a veszekedésben.
Olyanokat mondtatok amik örök sebként fognak megmaradni.
Főleg ez a kérdés: Te köptél be minket…. ?
Hát ez kiütötte a biztosítékot.
SOHA nem gondolnám ezt rólatok, még csak
meg sem kérdezném. Sőt lebeszélném azt aki megakarná kérdezni. Ennyit
ért ez a 3 év, hogy azt hiszitek, hogy összevesztünk és egyből
kitálalok?
Nem tudom lehet, hogy én máshogy működök, de tényleg nem gondolnám ezt rólatok.
Mint mondtam már Szarvason is. Ha már megkérdezed akkor gondoltál rá.
Ezért nem vettem be azt a szöveget, hogy: ” csak kérdeztem”
És ez, hogy inkább hitettek egy olyan lánynak aki le kurváz minket mint NEKEM. O.o
Na ez is vitte a pálmát. Jó messzire elvitte, mert ebből még mindig nem tértem eszhez.
Az nem tűnt fel, hogy AZ a lány akinek ti
hittetek, tudott ARRÓL amiről engem számon kértetek, és hogy Ő mindig
ott volt Kati néni seggében?
Szerintem nem ENGEM kellet volna ezt megkérdezni, hanem attól aki egy gerinctelen csúszómászó kis ……
Ezek mind egy-egy kis szúrások voltak.
A legnagyobb az teljesen kiakasztott arra még gondolni sem akarok.
Milyen gerinctelen ember az aki odajön megvigasztalni. Megkérdezi, hogy mi a baj.
Aztán azt kiforgatja és tovább adja
azoknak akikről mondtad, CSAK azért, hogy bevágódjon náluk. Aztán volt
képe megfenyegetni, hogy: ” ne tagadd mert ismerünk téged”
Na persze. Azzal dicsekszik, hogy mennyire ismer közben semmit nem tud rólam.
Ismeri a 10-11 éves énemet, de az ember változik.
A másik egy olyan lánytól jött akitől
SOHA nem számítottam. Elkövettem azt a hatalmas és égbekiáltó hibát hogy
teljesen megbíztam benne, úgy hogy nem is ismerem rendesen. Azt hiszem
egy életre megtanultam a leckét.
Kb úgy történt, hogy vigasztalt az egyik legjobb barátnőm, Ő meg odajön.
A barátnőm próbálja elküldeni, hogy: Most nem kell ide, hogy dumálj utána meg árulkodj.
Nem akartam, hogy megsértődjön ezért mondtam, hogy maradjon ha akar, meg amúgy is szabadkozott, hogy nem mondja el senkinek.
Nem is nézett oda szóval úgy döntöttem nem érdekel.
Elpanaszoltam a bajomat a gerinctelen kis…- ről a barátnőmnek a véleményemet.
A lány elviharzik, miközben még mindig esküdözik, hogy nem mondja el annak akiről szólt.
Azt hitem itt vége is.
Beszéltem a lányokkal, és kicsit rendbe
szedtük a kapcsolatunkat, erre fel jön az a lány aki megvigasztalt. hogy
Ő elmondta a gerinctelennek.
Azzal a szöveggel próbálta menteni magát hogy : Ő így érezte helyesnek.
Na köszike.
Szeretem nagyon. Aztán úgy csinál mintha semmit nem tett volna.
Szeretem a barátnőimet, és próbálkozok újra teremteni egy kicsit a barátságunkat.
Remélem sikerül.
Szurkoljatok.
Pillanatnyi szösszenet
2011 június 1. | Szerző: creny
Lehet, hogy azt mondom, hogy : Leszarom!
Próbálom magammal is elhitetni ezt, de ez nem olyan egyszerű mint hittem.
Rettegek a holnaptól, mert nem tudom mire számítsak.
Most már rettegek az osztálykirándulástól is.
Azzal biztatom magam, hogy már csak két hét.
Az a gond, hogy két olyan hét ahol az osztály EGYFOLYTÁBAN együtt van.
Annak örülök, hogy nem fordult el tőlem mindenki.
Van két IGAZ barátnőm, akikre tudom, hogy számíthatok, és hogy kiállnak mellettem. Amíg ők vannak nekem nem félek annyira.
Olyanoktól kaptam most az ívet akik jobban tennék ha először a saját portájukon néznének körbe.
Nem csak ÉN hibázok, hanem TI is. Tudom, hogy nem olvassátok ezt, mert nem is tudtok erről a blogról. Néha úgy szeretném ha tudnának róla, mert akkor talán jobban megértenének engem. Tudnák, hogy nem csak egy lélegző húsdarab vagyok hanem egy EMBER, és az ember ahogy a mondás is tartja HIBÁZIK.
Igaza van egy idézetnek amit régen láttam. Ha teszel valami rosszat minden addigi jótettedet elfelejtik, és csak a rossz jut eszükbe rólad.
Az emberek ilyenek, ez egy borzalmasan rossz tulajdonsága a mi fajunknak.
A legnagyobb csalódást TE okoztad. Te aki tudja, hogy írom ezt, de biztos vagyok benne, hogy nem olvasod el. Fogalmam sincs mit tettem, hogy ezt kaptam tőled.
Pont amikor kellettél volna.
Azt hiszem lassan meg kell szoknom, hogy attól, hogy kiállok valaki mellett attól az a VALAKI nem érzi úgy, hogy neki is ezt kéne tennie velem.
A jó dolgok már csak egy irányba működnek, ellenben a rosszat minden fele, és mindenkire képesek vagyunk szórni.
Az egyetlen dolog ami miatt TÉNYLEG megpróbálok erős lenni bármi történik, az-az, hogy VELETEK ellentétben ÉN tudom ki vagyok és, hogy hol a helyem a “táplálék” láncban.
Bár látnátok csak ezt az egyet, hogy kicsit is értsetek engem.
,,Mielőtt elítélsz,vedd fel a cipőmet és járd végig az
utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az
örömeimet. Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden
kövön, amelyen én megbotlottam. S mindegyik botlás után állj fel és menj
tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor
mondhatod, hogy ISMERSZ.”
Cirkusz
2011 június 1. | Szerző: creny
Már rég nem írtam ezért próbálok most visszaemlékezni arra, hogy mik történtek velem.
A cirkusz nagyon NAGYON jó volt.
Bár a lovas előadásnál nem éppen a lovakat néztem hanem Ifjabbik Richtert.
Ő nem az a jóképű ember hanem az aki férfi létére szép.
ÓÓÓÓ de még mennyire szép 😀
A fodrászommal jól ki is tárgyaltuk mert ők is voltak a cirkuszba.
A cirkusz ötletetet adott egy új történethez, de azt csak nyáron fogom elkezdeni.
Szandival, Bogival, Barbival és Martinával voltam a cirkuszban.
Együtt a csapat 😀
Vicces dolog. 😀
Martinának van egy kisöccse, és ott volt a tanárunk akinek sírt a kisfia. Kérdezi Martinát, hogy mit mond az öccsének ha sír.
Martina: – Azt, hogy Micimackó mérges lesz.
Odamegy a tanár mondja a fiának, hogy Micimackó mérges lesz ha nem hagyja abba, erre föl a gyerek elkezdett jobban sírni, hogy akkor most Micimackó mérges rá.
Mi meg ott röhögtünk. 😀
Ennyire emlékeszem a cirkuszból.
Titok :(
2011 május 18. | Szerző: creny
“Egy titok mindig ígéret, de éppúgy lehet börtön is.”
Mindenkinek megvan a maga keresztje azt hiszem. Van akinek könnyebb ez a kereszt, és van akinek nehezebb. Azt hiszem én az utolsó kategóriába kerültem.
Nem tudom, hogy milyen beteg humora van annak aki az életemet tervezte, de egyszer szívesen elbeszélgetnék vele arról, hogy miért pont így?
Nem tudom, és nem is értem, csak abban reménykedek, hogy egyszer majd elfelejtem azt ami történt, vagy majd egy idő után nem lesz rám hatással.
Bár azt hiszem hiába reménykedek, mert már annyi ember kívánta azt, hogy bárcsak kiradírozhatná az életének egy részét. A bökkenő az, hogy még senki nem találta fel azt a radírt ami erre képes.
Csak azt tehetem, hogy elterelem a figyelmemet, hogy ne is gondoljak rá.
Azt kívánom, hogy ne legyen álmom. Nem szeretem őket, mert rossz dolgokat emelnek ki az emlékezetemből.
Azt hiszem alkalmazom anyu technikáját, és csak napról napra élek, mert az előre való tervezés nekem nem nyerő.
Még egy szösszenet :D
2011 május 17. | Szerző: creny
A helyeknek is vannak érzelmi jelentőségei, de nem attól mert ott vannak.
Attól lesz például egy háznak értelme, és érzelmi értéke, ha történik ott velünk valami.
Fura dolog az, hogy életünk során egyre több hely van ami érzéseket vált ki belőlünk, de azt hiszem ez azért van mert egyre több embert ismerünk meg.
Az ismeretségeink alapján lesz lényege egy helynek, mert egy rét akkor is CSAK egy rét marad ha gyönyörű virágok nőnek rajta, de egyből különleges lesz ha valami jelentős történik velünk. Onnantól kezdve már nem CSAK egy rét lesz hanem A rét.
Toncsi
2011 június 27. | Szerző: creny
Hülyeség lenne azt mondani hogy köszönöm hogy beteg ön is, mert bár ne lenne.
De azért hálás vagyok, hogy megtanította, hogy ez nem az én hibám, és hogy elvállalhatom.
Nem szégyellem már, hogy pánik beteg vagyok.
De nem csak ezt köszönhetem magának hanem, hogy ennyire aggódik értem, és hogy ott volt velem amikor rosszul lettem. Maga annyira jó ember.
Bár egy valamiben tévedett tanár úr.
Amikor azt mondja hogy magának ez a dolga, akkor az nem igaz.
Mert ha magának ez a dolga akkor nekem is.
Ha nekem azt mondta, hogy nem menthetek meg mindenkit akkor maga miért akar?
Köszönöm, hogy még most is aggódik értem pedig már nem felelős értem, bár eddig sem gondoltam, hogy csak azért hív fel mert fél hogy akkor lesz bajom amikor maga vigyz rám hanem mert tényleg aggódott.
Annyira jó érzés hogy TÉNYLEG tudom hogy nem én vagyok ilyen beteg, bár igazából senki ne lenne az. De szerintem érti mire gondolok.
Oldal ajánlása emailben
X