Megtaláltam a stilusom :D
2011 május 17. | Szerző: creny
Már pár hónapja gitározok, de eddig nem igazán éltem bele magam. Szerettem csinálni, de nem élveztem annyira.
Most Krisztián egy klasszikust tanított meg nekem, és meg is látszott, hogy mennyire tetszik mert 36 perc alatt megjegyeztem az egészet.
Szeretem én a könnyű zenét is, de ez másabb.
A klasszikus olyan mint én.
Bonyolult, de egyszerre egyszerű is.
Szomorú, de vidám is.
Szép, de csúnya is.
Izgalmas, de unalmas is.
Ugyan úgy mint ez a műfaj én is tele vagyok ellentmondásokkal. Soha nem értettem magam, és ezt a műfajt sem értem teljesen.
Minden csak nézőpont kérdése.
De most nagyon örülök, mert megtaláltam a stílusom 😀
Megkaptuk a meghívót meg a ballagási képeket.
Először azt hittem, hogy csak álmodom ezt az egész ballagási izét, de hiába csipkedtem magam semmi nem változott. A képek, és a meghívók ugyan úgy ott voltak azt asztalomon, és ugyan az maradt az üzenetük : Lassan vége lesz.
Nem igazán akarom, hogy vége legyen.
Annyira megszoktam már ezt az egészet, és félek a változástól.
Itt már tudom ,hogy melyik embernek mit szabad mondani, és ki mihez, hogyan áll hozzá.
Tudom, hogy ha lelkes vagyok valami iránt, akkor kihez kell mennem, hogy együtt örüljünk.
Ismerem minden gesztusukat, minden arcrezdülést.
Most meg ha a jövőbe nézek, az emberek arca homályos, ugyan úgy mint a lényük is számomra persze.
Előröl kell kezdenem azt amit az általánosban nyolc évig csináltam, csak itt négy évem lesz arra, hogy eltüntessem a ködöt az arcokról, és hogy az ismeretlenekből ismerősök váljanak.
Tegnap megismertem a természetett.
2011 május 12. | Szerző: creny
Tegnap lett vége az írásbeli vizsgáknak. Végre. Halálra izgultam magam.
A matek nagyon könnyű volt, a biosz már nem annyira, a töri könnyű volt ( 3napon keresztül tanultam) nyelvtan közepesen nehéz volt.
Valószínűleg nem vagyok olyan hülye mint gondoltam mert a nyelvtan 4-es lett 78%- al, a történelem meg 5-ös a 100-ból 86,5 ponttal. A matekot csak hétfőn tudom meg, a bioszt meg már holnap : D
Tegnap anyuval voltunk a ligetben, szívni a friss levegőt, meg kiszakadni a családból.
Tök jó volt szerintem, mert nem sűrűn vagyunk anyuval így kint a “vadonban”, de állítólag egyre gyakrabban leszünk.
Aztán délután megint voltam hintázni Barbival, csak előtte tettünk egy “kisebb” sétát,ott a környéken.
Voltunk a folyóparton ( aszem Kurca de a vizekben nem vagyok otthon.)aztán voltunk a mezőn is, de fogalmam sincs hogy kerültünk oda. Vagyis tudom mert én vezettem oda őt. 😀 Jó kis túra volt. Jó érzés volt kint lenni a semmi közepén.
Szombaton meg megyek a cirkuszba meg Szandinál alszunk.
Ja meg segítek neki szobát festeni 😀
Ááááá de már nagyon várom a cirkuszt, majd mesélek róla.
Szösszenet
2011 május 10. | Szerző: creny
Az ellentétek vonzzák egymást. Szokták mondogatni a filmekben, de szerintem ez nem igaz. Végül is ha egy ember ismerkedik valakivel akkor a közös pontokat keresi, és akivel nem talál azt ott is hagyja. Ha valaki szereti a vaníliás fagyit, de te utálod akkor biztos nem mész vele fagyizni. ( Ez hülye példa de jobb nem jut eszembe.)
Szerintem az ellentétek nem vonzzák egymást, mert az ellentéteknek az a dolga, hogy taszítsák egymást. Akkor mégis miért vonzanák. Azt hiszem ezt nem fogom egyhamar megérteni.
Fáj amit csinálsz. Már nem szeretlek.
2011 május 10. | Szerző: creny
6 éve lakok itt. Ez alatt a hat év alatt sok minden történt. Az első három évben imádtalak. Komolyan azt hittem, hogy végre kaptam egy új esélyt arra, hogy legyen mamám. Aztán történt valami, és azt hiszem ezt a valamit nem lehet csak RÁM fogni.
Igaz voltak kamaszkori kitöréseim, de
soha nem voltam annyira kamasz mint az osztálytársaim. Lehet, hogy néha
nem segítettem, de komolyan még nem sikerült kifejlesztenem a
lézerszemet, hogy fentről is lássam, ha segíteni kell. Ha szóltál
segítettem.
Nem értem mi lelt téged az elmúlt hónapokban.
Segítek, de te észre sem veszed, csak a rosszat látod és azt hányod a szememre.
Megvédtelek amikor a veszekedés volt itthon, és egy csepp hálát nem kaptam érte.
Nem tudom mi történt veled, de egy
valamiben biztos vagyok. Kiöltél belőlem minden szeretetet irántad.
Hiába keresem már vagy két napja, még egy morzsányit sem találtam.
Ha rád gondolok csak az jut eszembe, hogy fájdalmat okoztál, hogy kétszínű játékot játszol, és az, hogy nem csak engem bántasz.
Ritán kívül persze mert neki valami miatt nyalod a hátsó fertályát.
Ez az amit e legkevésbé értek. Megvádolt
téged, számon kért, sarokba szorított, megalázott, majd itt hagyott, és
mégis ő most a mindened.
Anya mindent megtesz itthon, és Peti is, mégse köszönöd meg nekik.
Nem hiszem, hogy ezt ennyire természetesnek kéne venni, mert nem az.
Kiforgatod minden szavamat, és mindenért leszid. Nem veszed észre ha megteszek valami, csak azt ha valamit NEM teszek meg.
Mostanában nem csinálsz semmit a főzésen kívül. Csak gépezel meg tv-zel, és mégis mindig panaszkodsz hogy mindent te csinálsz.
Hónapok óta mi törölgetjük a pórt. Évek óta Peti porszívózik.
Ezt nem szemrehányás ként mondom, hanem ténymegállapítás ként.
Mert ezek tények amit te vád ként szoktál használni.
Már nem szeretlek, hiába próbállak már nem megy.
Túl sok rosszat adtál mostanában ahhoz, hogy visszatérjen a szeretet, és ha vissza is térne se lenne már a régi.
Várom a percet, hogy anya azt mondja, hogy elköltözünk, de tudom, hogy az még nagyon messze van.
Addig is tűrök. Néha meg kiborulok, de te erről semmit nem tudsz.
Ja még egy tény.
Pont akkor hagysz cserben, és leszel a leggonoszabb velem , amikor a legnagyobb támogatásra lenne szükségem.
Köszönöm azt a három évet.
Bocsájtsd meg nekem.
2011 május 10. | Szerző: creny
Mit érdemel az a bűnös aki tönkreteszi a világ legjobb anyukájának a napját?
Hát lenne pát tippem de ezt inkább nem mondom el.
Az biztos, hogy aki ilyet tesz annak nem kéne többé jót kapnia az élettől, mert biztos hogy egy hatalmas egoista. Kár, hogy én is ilyen vagyok.
Sajnálom anyut, hogy mindig tönkreteszem a napját.
Egy gyereknek- főleg olyannak amilyen én vagyok/voltam- megnevettetni kéne az anyát nem felidegesíteni.
Valahogy nekem mindig sikerül felidegesíteni.
Egy jobb gyereket érdemel nálam.
Anya az angyal én pedig az ördög gyermeke vagyok.
Anya erős, én gyenge vagyok.
Anya a tisztaság, én meg mostanában sötétebb vagyok mint az éjszaka.
Anya olyan törékeny az én szememben. Az lenne a dolgom, hogy megvédjem őt a sok gonosztól, mert már megérdemli hogy ő legyen a legboldogabb ember a világon.
Az a baj, hogy túl önző vagyok. Elindultam egy úton, hogy túllépjek a rosszon, de anya nélkül nem bírom ezt végig csinálni.
Csak most tudatosult bennem, hogy ez így anyunak nem jó. Neki így fáj. Nem akarom, hogy neki fájjon.
Ez az utolsó dolog a világon mit akarok.
De min mondtam nélküle nem megy.
Sajnálom, hogy ennyire önző vagyok.
Bár ne lennék, de szükségem van RÁD.
Miért teszed ezt velem ??
2011 május 5. | Szerző: creny
Kicsit fura úgy írni, hogy tudom, hogy olvasod anyu,de nem gondolok rá, hogy ezt te majd elolvasod.
( Ezt nehogy úgy értsd,hogy nem akarom, hogy olvas.)
Csak fura kicsit.
Hétfőn volt az anyák napja a suliban.
Jó volt. Sírtunk nevettünk.
Aztán én személy szerint csak sírtam volna.
Anyák napja után anyát felhívta a mamám élettársa Lajos tata, hogy mama megint sír, hogy ő nem bírja tovább.
Mama nagyon beteg. Cukorbeteg, és nem
szúrta magát nagyon sokáig, ezért a cukor emészti őt. Szegénykém nem is
lát most, de az nemsokára meglesz műtve.
Van hogy mama így összezuhan, depressziós lesz, de arról hogy olyankor milyen még csak hallottam. Nem láttam.
Anya azt mondta, hogy most én is menni fogok mert ő már nem bírja elviselni.
Ezért mentem én is.
Akármennyire is szeretem mamát, nem akartam menni. Féltem, attól, hogy milyen lehet.
Amikor bementünk mama kint feküdt a teraszon, és sírt.
Anya elkezdett vele beszélni ő meg csak azt hajtogatta, hogy nem bírja tovább, meg, hogy miért bírja ki.
Féltem ott lenni. Nem akartam ott lenni.
Mindenki ideges volt. Mama sírt, anya ideges volt mert mama sírt, Lajos
tata remegett olyan ideges volt.
Ott álltam az egész közepén, és úgy éreztem megfulladok.
Mint egy eszelős elkezdtem azon
gondolkozni, hogy mivel bírja megölni magát egy ember. Égető vágyat
éreztem rá, hogy elrakjam onnan a rovarirtót, a lapátot, az öngyújtót,
mamát meg bezárjam egy szobába.
Aztán anya már kiabált.
Láttam Lajos tatán, hogy már nem bírja sokáig, ezért próbáltam nyugtatgatni, csak a bökkenő a volt, hogy én sem voltam nyugodt.
Anya épp azt kérdezte mamától, hogy akkor vigyük be az elme osztályra??
Amikor rájöttem, hogy nekem itt igenis tennem kell valamit. Mert ők a családom, és így mindenki ideges lesz.
Megkértem anyut, hogy hagy beszéljek én mamával.
Sikerült meggyőznem, hogy akkor holnap ha lesz hely akkor bemegy az elmére.
Próbáltam poénkodni vele, hogy eltereljem a figyelmét.
Megint csak nevettem kívül miközben legszívesebben zokogva üvöltöttem volna mamával.
Mert megígérte, hogy a ballagásig
kibírja. Hogy küzdeni fog azért, hogy láthasson engem ballagni. Most meg
azt mondta, hogy nem érdekli.
Lehet, hogy túl nagy kérés, hogy legalább az egyik vér szerinti mamám ott legyen.
Tudom, hogy anya már rosszabbat is átélt,
és lehet, hogy hülyeség, hogy én ezen kiakadtam, de… én még csak
tv-ben láttam ilyet. Soha nem akartam átélni ezt.
Rossz volt látni a mamámat sírni.
Bár azt hiszem rájöttem mi bajom van nekem. Túl önző vagyok, mert tudom, hogy szenved, és még sem akarom, hogy elmenjen.
Nem akartam, hogy elmenjen.
Szükségem volt a tudatra, hogy ő még él.
Igaz, hogy soha nem voltunk olyan közel mint a másik mamámmal, de csak a mamám, és szeretem.
Megint csak önző vagyok. Nem akarom, hogy
meghaljon, mert ő is csak egy üres lyukat hagyna bennem maga után.
Kisebbet mint Gyalai mama, de a lyuk ott lenne.
Én… én csak … nem akarom elveszíteni
őt is. Hiszen még hatvan éves sincsen. Látnia kéne az unokatesóimat
ahogy ők elballagnak. Látnia kéne az én gyerekemet. Csak azután halhatna
meg.
Nem most.
Nem akarom, hogy itt hagyjon.
Anyák napja
2011 május 5. | Szerző: creny
Tudom elkéstem kicsit…
De attól még minden anyukának aki olvas ( meg aki nem olvas) Boldog anyák napját kívánok 😀
Nagy kincsek vagytok ti a mi kicsin kis életünkben, csak nem mindig jövünk rá, hogy milyen értékesek vagytok. Sajnos rajtatok nincs egy nagy X mint a kalózok kincsét rejtő helyen.
Szerencsére az én édes anyukámat X nélkül is megtaláltam.
Nagyon szeretlek.
Barbinak
2011 május 5. | Szerző: creny
Tudom, hogy régen nem írtam vagyis nem is olyan régen, de gondolom értitek mire gondolok. 😀 Majd írok másikat is, de ezt a bejegyzést a barátnőmnek szánom.
Barbi
Áldom, és átkozom, hogy anyától örököltem ezt, de örököltem szóval ez van. Alkalmazóm az ő technikáját. Örököltem tőle, hogy írásban jobban fejezem ki magam mint szóban. Szóban sose állnak úgy össze a szavak ahogy leírva összeállnak.
Szerintem te is tudod mire gondolok.
Azért írom ezt most NEKED, mert tudom, hogy most nem értesz engem, és ezért mostanában elég furán vagyunk mi ketten.
Igazából én sem értem magam. Valahol belül harcolok azzal, hogy sirassam magam, vagy megint nyomjak el mindent. Egészen addig amíg nem jártam pszichológushoz azt mondtam volna, hogy elnyomom magamban azt ami fáj, de most tanácstalan vagyok. Mert nem akarok nyavalyogni, hiszen akkor csak támadási lehetőséget adok magam ellen bárkinek.
Gyöngyi néni, és anya most elindított egy úton ahhoz, hogy megváltozhassak, hogy erősebb lehessek. De ahhoz, hogy ezt az utat végig tudjam járni, saját magammal kell megküzdenem. Azzal a rendszerrel amit eddig felépítettem magamban.
Sajnálom, hogy azt hiszed, hogy azért nem foglalkozok veled most annyit mert találtam valaki mást. De muszáj megértened, hogy akárhányszor is kérdezed meg, hogy mi bajom nem fogom elmondani. Megtanultam már, hogy vagy felesleges, vagy a végén csak nekem fog fájni.
Tudom, hogy most azt gondolod, hogy : “Bezzeg Ivettnek mindent elmondasz.” És igen ez így is van. Ivettnek mindent elmondok. Mert ő tudja mit kezdjen olyankor velem, és azért is mert ő is sok olyat érez amit én is.
Ha kell akkor jól pofán vág, hogy ne nyavalyogjak ilyen hülyeségek miatt, vagy egyszerűen nem kérdez csak vigasztal.
Azért sem mondom el olyankor mi bajom, mert van, hogy én sem tudom, vagy egyszerűen csak nem akarom megfogalmazni, hogy mi bajom.
Én sem akarom, hogy vége legyen a 8.-nak mert én is úgy érzem, hogy azzal a nappal együtt a barátságunknak is vége lesz, hiába nem akarjuk. Más iskolába megyünk, más emberek közé kerülünk. Ez azzal jár, hogy akaratlanul is elszakadunk.
Bár ne így lenne. De ismersz engem nyáron nem tudok a seggemen maradni 😀
Tudom, hogy nem hiszed el, de igen is szeretlek, és aggódom érted ha látom, hogy bánt valami.
Nem akarlak elveszíteni, csak azért mert most még kevésbé ismerem magam mint eddig.
De muszáj változnom, és ha a barátnőm vagy akkor ezt megérted.
Szeretlek 🙂
Szösszenet
2011 április 30. | Szerző: creny
Úgy érzem magam mint akit elárultak, de nem tudom miért. Én nem akarok így érezni mert felesleges. Tudom, hogy neki így könnyebb feldolgozni ami történt, de akkor is. Olyan ez mint amikor nagyon beleéled magad valamibe, és aztán mégsem úgy történik, ahogy te akarod. Csalódott vagyok, mert azt hittem többet érdemlek.
Már mindegy 50 nap múlva ballagás, és végre tiszta lappal kezdhetek mindent.
Szükségem van már a változásra, mert bele őrülök már abba, hogy ennyire kiszámítható az életem.
Változást akarok!
Szösszenet
2011 május 17. | Szerző: creny
Szeretem megfigyelni az embereket, de persze csak távolról.
Érdekes dolog nézni, ahogy mindenki máshogy reagál a dolgokra.
Hasznos dolog megismerni a környezeted, mert így előnyre teszel szert velük szemben, mert még a legridegebbnek látszó ember mozdulatai is elárulják az érzéseit.
Csak tudni kell ezeket a jelek észrevenni.
Oldal ajánlása emailben
X